VMS 250 hallgatózás, SPA 300 megmentés
 

Nem tartottam jó ötletnek, hogy a szubjektív véleményemmel terheljem online katalógusomat. Így van ez már a kezdetek óta. Az alábbi két készülék mellett viszont nem lehet szó nélkül elmenni. Főleg, ha elég nagy a hangerejük. Úgy gondoltam, megérnek egy külön fejezetet.
Sosem voltam az, aki csak úgy épít valami kütyüt önerőből. Pláne nem fejlesztettem tovább semmit. A legkomolyabb építésem a Leiszt János-féle LCM3 műszerkit volt. Nálam inkább a javítás, életre keltés, tökéletesítés a fő csapásirány. Volt egy audiophile kollégám, aki nem csak hallgatta, hanem tervezte is az erősítőit. Miután megtudta, hogy mivel gyarapítottam a gyűjteményem, rögtön megvendégelt egy igazi Hi-Fi szeánsszal. Feltűnt, hogy aki túllépett a VT-Orion-BEAG EA057 háromszögön, az maximum megmosolyogja, ha szóba kerülnek a hazai szórakoztatóelektronikai termékek. Ha valaki mégis kalapot emel az egyikre, az némi tájékozottságra enged következtetni. Nagy meglepetésemre ott pihent a szobában a régi ellenfél, a Denon PMA-320. Azt tudni kell, hogy az egyetlen releváns cikket a típusról a HiFi Magazin jegyezte 1991-ben és az akkori ellenfele ugyanez a Denon típus volt! A zenét olyan DAC-ról hallgattuk, ami önálló üzemre képes, a hanganyag memóriakártyán helyezkedett el benne. A Pink Floydtól kezdve a Daft Punkig elég sok tétel előkerült. A hangfalakra nem emlékszem sajnos, mert a hallgatás és a körmölés között majdnem három év telt el. Anno a HiFi Magazin a VT-Denon párbajnál némi hezitálás után az utóbbit hozták ki győztesnek. Nálunk nem volt ilyen bonyolult a helyzet, mert egyértelműen a hazai erősítő teljesített jobban. Nekünk például már nem kellett figyelembe vennünk az akkori piaci árukat az összehasonlítás során. Jött a következő ellenfél. Egy gyári erősítő - talán Yamaha - kollégám által módosított végfokkal. Itt nem bírt egyik a másikkal. Próbálkoztunk ezzel-azzal a listából, de kiegyeztünk egy döntetlenben. A modifikáció megtette hatását. A következő versenyző már egy alaposan kitenyésztett saját építésű erősítő volt, ami a kollégám legjobb hangzás felé vezető útjának egy mérföldkövét jelentette. Először alaposan megszemléltük, aztán jól meghallgattuk. Itt ért véget a Videoton diadalmenete. Egyértelműen a házi tervezést/építést tartottuk a jobbnak. Valahogy még tisztább, karakteresebb volt a hangja. A High Hopes házi legye szinte körbezümmögte a fejünk. Furcsa volt, hogy nem látjuk, pedig halljuk, hogy ott van... Üdítőt szürcsölve, burgonyaszirmot ropogtatva elbeszélgettünk arról, hogy milyen is a tökéletes hangzást keresni vagy épp már rég elfeledett technikával körbebástyázni magunk. Mindkét esetben egyre több készülék hagy majd nyomot nappalink szőnyegébe süppedve. Érthetőbbé vált, hogy mi a különbség a hifista és audiophile között. Az viszont biztos, hogy bármit is csináljon az ember, az a lényeg, hogy közben jól érezze magát, szeresse azt, amivel foglalkozik.

*

Az SPA nem véletlenül kapta „A Lázár-misszió, avagy visszatérés a halálból!” címet az Újdonságok listájában. Ez az erősítő szegény Lázárt lepipálva túlszárnyalta a főnixmadarak reinkarnációs képességeit is. Túl sokszor szállt ki az éltető füst a végtranzisztoraiból. A végtranzisztorok begyűjtése nem ment egyszerűen. A BDV66D és a BDV67D speciális Darlington-tranzisztorok igen nagy feszültség- és áramtűrésűek. A Philips gyártotta őket audio célokra. Mivel kifutott tétel, alig találtam. Ha jól emlékszem, akkor a négy darab három helyről jött. Van egy szem MEV gyártmány is. Aztán egyszer lett egy újabb forrás, ahol évjáratra megegyezőket tudtam venni egy megmaradt készletből. Ezeket persze évek alatt jól elkevertem a szekrényben. A felújítás előtt vettem még két marékkal ugyanonnan. Közben előkerült a régi pakk… Esküszöm, nem ezért durrantottam el őket! A másik nagy kutatás a Telefunken BF 469 és BF 470 meghajtók után volt. Szintén kifutott tétellé váltak majdnem mindenütt. Egy helyen találtam Philips gyártmányokat, gyorsan vettem belőlük egy marékkal, hogy legyen miből párosítani. Kiindulási állapot, ahogy a melléképületből előkerült anno:
 


Szétszerelt, javítgatott állapotában kezdtem neki a lehetetlennek. Az egész elektronika egy panelon helyezkedik el. A vezetékből álló szalagkábelek be vannak forrasztva, tápegység stb. forrcsúcsokra téve. Javításhoz mindent le kell forrasztani. Mivel ismeretlen volt az előélete, ezért minden egyes alkatrészt egyenként vizsgáltam meg. A tranzisztorokat két műszerrel is lemértem. A gyári komplementer párt biztonsági okokból nem használtam fel, ezért is vettem újakat belőle. Az új tranzisztorokat párba válogattam. A legjobb szettet építettem be elsőre. Sajnos ennek később lesz jelentősége. A panelra ráfolyt vagy kicsapódott valami. Amerre jártam épp a panelon, ott igyekeztem mindig levakarni.
 


Az élesztés nem ment könnyen. Többször is eldurrant az erősítő. Néha a legváratlanabb pillanatban. Az összes dióda és majdnem mindegyik tranzisztor elpusztult ilyenkor. Az első incidens után már csak a jobb fele, de ez sem vígasztalt a véges alkatrészbázis miatt. De mik is voltak ezek a hibák? Sokáig kergettem a mumusokat, gyártottam az elméleteket a gyári hibától kezdve a hamis félvezetőkig. A probléma az volt alapvetően, hogy indítást követően a nyugalmi áram rapszodikus módon megemelkedett. Sokszor már óriási méreteket öltött. A hálózati primer körrel sorba kötött izzó sem védte meg mindig. Kínomban már olyan szentségtörésre vetemedtem, hogy Sanken 2SB1560-2SD2390 Darlington-tranzisztort vettem a gyári helyére. Még mielőtt a japán harcosok megvethették volna mindhárom lábukat a hűtőbordához közel, kipróbáltam még valamit. A fenti képeken homályosan de látható, hogy eredetileg volt egy 330 pF kondenzátor a BDV67D bázis-kollektor lába közé téve. Mivel nem szerepeltek a kapcsolási rajzon és az egyik rossz is volt, kiszedtem őket a felújításnál. Hiba volt, ugyanis ez a kondenzátor egy csapásra megoldotta az SPA-csomót. Kapott két új kondenzátort és helyreállt a rend. A bemelegedéssel szépen épül fel a nyugalmi áram és nem lesz magasabb, mint a korábban beállított.
Lent a panel alsó oldala. Itt minden gyári, ez ilyen:
 


A másik érdekesség a nyugalmi áram beállító BC 182 B tranzisztor erősítési tényezője. Ide lehetőleg nagyobb kell, 300 feletti. Ha nincs ilyen, megfelel a BC 546 C is. A  beállításra szolgáló 220 Ω-os Remix trimmert kicseréltem 270 Ω-ra, mert a megfelelő áramhoz már nagyon a pálya végén volt és nem lehetett rendesen beszabályozni. Itt érdemes megemlíteni, hogy a nyugalmi áram korai beállítása vagy a hideg fázisban történő emelése szintén végzetes lehet. A kapcsolási rajz néhány helyen hibás (vagy alakítottak rajta utólag). Nem égető a probléma, csak néhány apróság. A belsejében is tevékenykedtem. A szalagkábeleket csatlakozósra alakítottam. Tömör vezeték van bennük és tartottam tőle, hogy esetleg megtörik a szerelések során. Így a panel könnyebben kiemelhető lett. De ne kelljen, jó helyen van az már ott bent!
Balra a fellelt állapot, jobbra a letisztított, feljavított, átalakított állapot:
 


Balra a korábban említett bázis-kollektor kondenzátorral ellátott végtranzisztor. Jobbra a felújítás során keletkezett hibás alkatrészek sokasága.
 


A sikeres teszteléseket követően jöhetett a külső véglegesítése. Mivel ez szinte prototípus jellegű készülék, ezért vagy nem volt soha vagy idővel eltűnt róla egy burkolat, ami az oldalán elöl takarta a hézagot az oldallap és az előlap között. Bár nekem gyanús, hogy az oldala is amolyan befejezetlen képet mutat azzal, hogy az oldallemez a tető mögé csúszik be félúton. Könnyebb lenne egy háború előtti rádióhoz működő elektroncsövet találni, mint ehhez ezt az elemet. Így maradt a barkácsolás. Az interneten fellelhető egy ilyen erősítő laminált fa oldallapokkal. Nekem a természetes fa jobban tetszik, úgyhogy kinéztem a méretben megfelelő hobbi lécet a barkácsboltban. Fele vastagságban szebben mutatna, de ez volt. Méretre vágtam. Felszenvedtem a jelöléseket a csavarok furatához. Majd lakkoztam őket 4 rétegben.
Meghallgatva elég jónak mondanám. Nem Hi-Fi erősítőnek szánták, de érzésre már közel jár, kiemelkedik az átlagból. A megdöbbentő inkább az a végtelen erő és lendület, ami az elejétől kezdve jelen van és nem is akar elfogyni, nem fárad, az arányok végig megmaradnak. Ilyet a többi erősítő ritkán produkál. Valóban hangosításra született. Végezetül egy kép a ritka együttállásuk pillanatáról: