2014: Az enyhe tél miatt bőven volt alkalmam használni az autót. Kicseréltem a már nem működő hidraulikus fényszórómagasság-állítót és kapott két új izzót előre. Utóbbinak fehér fénye van és sokkal jobban is világít az előzőnél. A magasságállítóból elszökött a folyadék, ezért nem működött már. Az újban valami zselés anyag van. Elég sérülékeny rendszer, ezért a pénztártól való távozás után már nincs helye a reklamációnak. Beépítés igen körültekintően.
 

Az autót használva feltűnt, hogy súrlódó, zúgó hang jön a motortér elejéről. Kis vizsgálódás után kiderült, hogy a gyári vízpumpa 138.000 km után feladta a harcot... A generátor ékszíját levettem. Ekkor a vízpumpa tárcsáját megmozgatva érezhető és látható volt, hogy teljesen lötyög a csapágyazás. A másik intő jel, hogy néha csöpögtette a hűtővizet. Persze gondoltam, hogy a csere még ráér. A végén már pohárszám folyatta. Hamar neki is ugrottam a cserének. Az új alkatrészt a Hepu gyártotta, aki nem ma kezdte az ipart. Remélem beválik. A csere nem volt vészes. Teljesen amatőr kezdőként ráérősen nagyjából 3 óráig tartott.
 

Újabb zökkenőmentes műszaki vizsgán van túl az autó. Majd jó hosszú halogatás után baráti segítséggel felkerültek a küszöbdíszlécek. Na, most már olyan az autó, amilyennek mindig is szerettem volna látni!
 

Az új küszöblécekkel a tihanyi szabad strandon

Nyári vakációként elmentünk kempingezni Veszprémbe egy jókora bakonyi túrával összekötve. Nyár, kemping, táj, eszem-iszom, jó társaság, rock 'n' roll, '80-as évek, Lada és persze Zoli maci... Az autónak életében először női sofőrje is volt. Ráadásul nem csak egyszer. Másnak is élményt szerzett a túraautó.
 

Veszprémi völgyhíd a távolban

Zoli maci, aki nem saját tulajdon

Irány a Bakony, száguldás a friss aszfalton

GPS helyett térkép és a csalhatatlan medveszimat

1700-as években aktív Márványbánya és az Ördög-lik környéke

Kékhátú galambgomba

Kőris-hegy, Vajda Péter kilátó, 709 méterrel a tengerszint felett, a Bakony legmagasabb pontja

Légirányítási radarállomás. Ide rendes út vezetett fel