2023: Télen egy pofátlanul magasra nőtt járdaszegély letörte az első rendszámtáblámat. Szerencsére hallottam a zörgést, így nem hagytam el a felbecsülhetetlen értékű hatósági jelzésemet. A probléma az volt, hogy a fagyos szélben csak úgy hasítottam az országúton, amitől rideggé válhatott a műanyag. A hátoldalát elég szellősre tervezte a gyártó, hogy a világ összes járművére felszerelhető legyen. E két tényezőből következett, hogy hamar kitört a műanyag a csavarfejek mellett. Pedig jó nagy alátétekkel szereltem össze.
 

Hogy ne fordulhasson elő többet ilyen, vettem egy ugyanolyan rendszámtartót. Most azonban feljavítottam némi rozsdamentes acéllal:
 

Nyáron egyre nehezebben tudtam végigaludni az éjszakákat. Mindig megzavart az az őrült zaj a garázsból. A rozsda csámcsogott az autón!
A probléma ott vált halaszthatatlanná, amikor egyszer csak feltűnt, hogy hiányzik a jobb hátsó sárfogó gumi. Ez még nem volna nagy dolog, de konzollal együtt tűnt el. Na, ez már leverte a fazékról a fedőt! Nincs hova feltenni az újat... 
 

Elég cudarul nézett ki. Mosásnál mindig beleakadt a szivacs. A jobb képen látszik, hogy pár éve megpróbáltam festékkel kilakatolni az autót. A siker mennyiségét inkább kevesebbnek ítélem, mint többnek. A probléma onnan eredhet, hogy beázhat az autó a hátsó oszlop kis díszlécénél illetve a tankajtó mögött. Mivel az elegancia jegyében az egész csomagtartó be van burkolva műanyagokkal, ezért ezek a részek nem láthatóak az autón. A másik bökkenő, ha nem folyik ki a víz, ami bejutott.
 

Felkerestem hát egy szakműhelyt, ahol karosszériaügyileg pótolni tudják a folytonossági hiányokat. Vettem egy sárvédő javítóívet meg egy tank alatti lemezt. Utóbbira van ponthegesztéssel felerősítve a guminak a tartója. Javítás előtt kipakoltam a teljes csomagtartót. Levettem a lökhárítót, jobb hátsó műanyag dobbetétet. Kaptam képeket is a javításról. A homokszórás után még nagyobb lyukak meg kráterek figyeltek az acélban. Egy jó sajt esetében ezek értéknövelő tényezők. Azonban szomorúságomra az autónál is a számla végösszegét növelték. Többe került, mint 2008-ban a teljes autó lakatolása és fényezése anyagköltséggel együtt! A számla tett el engem.
 

A rozsdás részeket kivágták. A javítóelemeknek csak a szükséges részük lett felhasználva. A jobb hátsó sárvédőelem teljes fényezést kapott. Belül és lent illetve a kerékjárati doblemezt alvázvédőzték. A lenti képeken az eredeti és a javított állapot:
 

Ugyanez kívülről. Valójában fekete az anyag csak nagyon csillog a vakutól. A nagy lyukon egy gumidugó van. A Zsiguli tankján ott volt a leeresztő csavar, az enyémen már nincs ilyen. Középen a pici furaton távozna a víz, elvileg:
 

Itthon további kedvet kaptam a javításhoz, nekiugrottam a hátfaltól a hátsó ajtókig terjedő részt átnézni kívül-belül. Lenti képen a pótkerék alatti lemez két oldala látható, miután felcsiszoltam. Ezen kívül volt még egy-két apró rész a csomagtartóban.
 

Mindent fényesre csiszoltam az autón. A rozsda ellen a Korant nevű rozsdaátalakító és alapozó anyagot kentem fel. Erre jött a festék vagy az alvázvédő. Ahol kellett ott még akril tömítőpasztát is használtam. Egyes helyekre butilgumit tettem. Ez egy gyurmaszerű anyag, ami mindig rugalmas és tapadós marad.

Levettem a csomagtér ajtót. Ennek a belső pereme volt rozsdás. Főleg az alsó éle, ahol lecsöpög a víz.

A csomagtérajtó javításait sima fehér festékkel fújtam le, ez volt itthon. Már nem számít, hogy néz ki, csak jó legyen.

A tank sem maradt ki a jóból. Csiszolás, alapozás, festés volt rajta. A tankbeöntő gumi réges-régen szétszakadt. Mellette könnyen be tud ázni az autó. A gumi teljesen körbefogja a tankajtó nyílását, az alsó éle kivezeti a vizet. Van egy apró lyuk az oldalán fent, oda kerül a benzintank légvezetéke. Amióta kicseréltem, azóta megszűnt az utastérben néha érezhető benzinszag. A tank töltőcsövét viszont nagy kínlódás volt átbújtatni rajta. A lenti képen látszik a különbség az új és a régi között.
 

Négylábú barátunk ősszel olyan útra indult, amire mi már nem tudtuk elkísérni. Esélytelenül kezdte az életét, de nagy szerencséjére hozzám került 4 évesen. Sosem adtuk fel, bármilyen baj is érte. Mindig bátran és hősiesen tűrte a megpróbáltatásokat. Az életét sikerült alaposan meghosszabbítanunk az orvosok segítségével és az állandó kontrollal. Nyugodt, szerető otthont biztosítottam neki. Az elején kicsit akadozott az összecsiszolódás, voltak nézeteltéréseink. Főleg ami a helyrajzi szám tényleges határait és a csendrendeletet érintette. Később már minden könnyen ment, vagány fickó lett belőle. Nagyon szeretett autózni és hatalmasakat sétálni/futni. Az autóban az ablaküvegeket orrlenyomatokkal díszítette. Ha meglátta a pórázt, az ajtóban pörgött-forgott izgatottan. Győztem tartani a lépést vele. A fésülésnél sosem tanulta meg, hogy nem csak egy oldala van. A másik fele szintén hozzá tartozik. Utána a tiszta és rendezett bundájával mindig a gödörásás volt az első és legfontosabb feladata. Lehetőleg ügyelve arra, hogy én is lássam. Olyankor jobban rákapcsolt. A házirendet szigorúan betartotta, jól megvolt a lakásban. A szobákba nem ment be. A fürdőt is csak a küszöbről szemlélte, hiszen bent akárhonnan víz törhetett elő. Utált fürdeni, de a patakba simán bevágtatott. A kertben mindig úgy helyezkedett, hogy tisztes távolságból, de szemmel tarthasson. A játék soha nem érdekelte, komolyan vette a feladatát. Talán a nehéz sorsa miatt volt egy kicsit távolságtartó. Rájött, hogy a boldogságból nem juthat minden napra, akárhogy szeretnénk. A gondokat mindig nagyobb kanállal és duplán mérik.
 

Señor Rodriguez Gomez kapitány

2010-2023

 

Véget ért az év. Közben felkészül a bal első ajtó. A kémiailag lebomló tuning hatására kis mértékben megnőtt az autó szélessége. Már megvan a terv a probléma megoldására, de hogy csúnya menet lesz, az biztos. Most jut eszembe, hogy nem tudok hegeszteni...
 

Karácsonyra egy hibás feszültségszabályzóval és két szakadt H4-es izzóval lett gazdagabb az autó. A lenti képeken az ünnepi fényfüzér izzóinak próbálgatása látható a hibás feszültségszabályzó segítségével. Ez a tesztelésnek mindenképp a drágább és nehezebb módja, de ha már adódott egy ilyen lehetőség, akkor meg kell ragadni. Egyszer élünk!