A-12

Gyártó

Muromi Rádióművek

Származás

Szovjetunió

Év

1959

Jellemzők

Mono autórádió H, K hullámsávok vételére alkalmas. 6 db elektroncsővel rendelkezik. Hangolása variométerrel történik. 5 előre programozott csatornát tud fogni. Hosszúhullámon kettőt, középhullámon hármat. A tároláshoz a hullámváltó gombját ki kell húzni és adóra hangolni. Visszatolva innentől kezdve a gomb benyomásakor a beállított adó fog szólni és az adóra viszi a skálamutatót is. Hangszínszabályzóval ellátva.
Rádiófrekvenciás adatok: Érzékenység: HH: 250 μV; KH: 100 μV. Szelektivitás: 28 dB.
Hangfrekvenciás adatok: Frekvenciaátvitel: 100-5.000 Hz. Kimeneti teljesítmény: 2 W. Teljesítményfelvétel: 42 W.

Méret

 mm;  g.

Egyéb

A rádió részét ajándékozta: Varga Tamás.
A típus a Volga M-21 autóhoz készült. Az A-12A típus annyiban tér el ettől, hogy az már nyomtatott áramköri elemekből épül fel.
Tápegységből kétféle verzió létezik. Az egyik az itt bemutatott VP-9 típus. Lelke a VA-12V vibrátor. Működése a relékhez hasonló. Elektromechanikus alkatrész. Az 1940-es évektől terjedt el elsősorban az autórádiók tápellátásánál illetve ott, ahol nem volt kiépített villamos hálózat. A rádióból jövő 12V egyenfeszültséget szaggatja, amit feltranszformálva szelénes egyenirányítás segítségével kb. 280V feszültséget szolgáltat a rádiócsövek számára. Az elektroncsöves vagy szelénes egyenirányítás helyett használható lenne a vibrátor is erre a feladatra, ekkor szinkron vibrátorról beszélünk. A kapcsolóüzemű tápegység elődjének is tekinthető. Mivel mozgó alkatrészről van szó, az érintkezők oxidálódása, a rugók fáradása a leggyakoribb hibaok. Az alkatrész hermetikusan lezárt alumínium palástban van elhelyezve, rugalmas gumiágyazattal. Az egész pedig egy foglalatba csatlakozik a tápegységben. Működése közben mindössze apró zümmögés hallatszik. A másik fajta tápegységnek BP-12 a típusa. Abban vibrátor helyett 2 db P4G típusú Germánium-tranzisztor dolgozik.
A felújítás során pótolni kellett a tekerőgombok fém perselyeit. Az eredetiek menthetetlenül összerozsdáltak a tengelyekkel. A régebbi szovjet autórádiók kezelőszervei növényi alapanyagú "műanyagból" készültek, amiket könnyen tönkretett az UV-sugárzás vagy a nedvesség. A rádió-tápegység kábelköteg szigetelései elporladtak, újakat húztam az árnyékoló burkolatba. Szinte az összes kondenzátor cserére szorult. Az egyik elektroncsövet is cseréltem. A kapcsolós hangerőszabályozó potméterben egy textilbakelit lapka mozgat egy pici réz pogácsát az érintkezők között. Ez a textilbakelit eltört, a kapcsoló nem működött. Egy ismerős segítségével az eredeti darab be lett digitalizálva és CNC segítségével NYÁK-lapból újragyártva. Most újra működik a kapcsoló. A hangszóró csatlakozója az antenna dugójával megegyező fajta. A rádióban leggyakrabban a forrasztás helyett hegesztett kötéseket alkalmaztak.

A tápegység. Egy veteránbörzén vettem, későbbi évjárat (1962), mint a rádió.

A vibrarezonátor eredeti és szétbontott állapotában:

Balra a kapcsolós potméter törött textilbakelit lapja. Egy kis réz érintkezőt visz magával a furatban. Jobbra a CNC-vel legyártott időtállóbb cserealkatrészek sokasága:

Kiindulási állapot: