Gyártó

Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára (VTRGy)

Származás

Magyarország

Év

Piros: 1964. Kék: 1966.

Jellemzők

2+1 csöves, szuperheterodin vevő reflex kapcsolásban. Csak középhullám vételére alkalmas. Hátoldalán mindössze antennacsatlakozás van. 13 cm átmérőjű hangszóróval rendelkezik.
Érzékenység: 600 kHz-nél 120 μV; 1,2 MHz-nél 150 μV. Kimenő teljesítmény: > 1 W. Hangfrekvenciás átvitel: 120-7.000 Hz. Teljesítményfelvétel: 30 W.

Méret

255x170x155 mm; 3,5 kg.

Egyéb

A típus a Badacsony továbbfejlesztett változata, ami először 1964-ben jelent meg. Külsőleg modern formájú szögletes bakelit kávát kapott. A káva piros, zöld, kék és fehér pasztellszínű festést kaphatott. Idővel ezekről a rádiókról is lepattogott a festék. Az előlapot hőre lágyuló rácsos műanyag betét díszíti. Erre került fel a típusjelzés a kapcsolós potméter köré. A nagyméretű függőleges skálát fent a világítás zárókupakja, lent pedig a tekerőgomb rögzíti. A korai évjáratnál nincsenek távtartó tüskék a műanyagon a skálalap mögött. A káva belső felülete üres, egyedül a biztosíték értékeinek a címkéje van az oldalára felragasztva. A későbbi évjáratokba árnyékoló fóliát ragasztottak. Ezen egy forrszem van alul, amit a rádió fém vázához kell forrasztani. A régebbi szériánál a hangszórót rögzítő három csavart az anyacsavarok fogják. Később a csavarok külön négyszögletű rögzítő anyákat kaptak, amik a hangszóró alatt vannak. Ez a megoldás lényegesen megkönnyíti az esetleges hangszórócserét. A hátlapot pótolnom kellett, így annak eltéréseiről nincs információm. A régebbit barna hálózati vezetékkel szerelték, bakelit villásdugóval. Az újabbakra fehér vezeték került fehér műanyag villásdugóval. Eleinte papírból készült a szériaszámos címke, amit aztán szegecselt alumínium táblára cseréltek.
A belső felépítése jórészt megegyezik a Badacsonyéval. Kivételt képez a két pading kondenzátor, amiket huzal trimmerről kerámia trimmerekre cseréltek. Ezeket egy kis textilbakelit lapra szerelték, amit a forgókondenzátorra csavaroztak a skáladob mellé. A későbbi példányokon a trimmerek további párhuzamos kerámia kondenzátorokat kaptak. A hálózati rész eleinte ugyanolyan volt, mint az elődmodellnél. Ám később egyszerűsítettek rajta. Elhagyták a fojtótekercset és a két 100 nF-os kondenzátor helyett már csak egyet építettek be. A szűrőellenállás a hálózati trafó tetejére költözött egy forrszemes bakelit lapra, ami a hálózati biztosítékot is tartja.
Létezik egy másik Dália típus, az R 926. Hogy pontosan mit jelent az "A" betű hiánya illetve időrendben az korábban is létezett vagy csak később, arról nincs információm. Egyelőre külön típusként van jelen az oldalon.
A kávát felhasználták a Weekend tranzisztoros telepes vevőnél.

Nincsenek távtartó tüskék a skálalap mögött. Eredetileg a skálaizzó körül is volt egy külső gyűrű, csak teljesen összeolvadt a foglalattal. Szerencsére sikerült az előlapot megmenteni komolyabb sérülések nélkül:

A belső kiemelése előtt mindenképp meg kell győződni arról, hogy a skálamutató vízszintesen áll! Csak ebben a helyzetben tud átbújni az előlap nyílásán. Ha a skálamutató pozícióján változtattunk, akkor beépítéskor feltétlen érdemes ellenőrizni, hogy elég hely marad-e a mutató és a skála között. Illetve hogy végig szabadon tud-e mozogni:

A pading kondenzátorok lapját felemás csavar rögzíti, hogy elférjen a skálahúr dobja mögött. Továbbá a kondenzátorok hátrafelé néznek:

Egy kicsit a felújításról is. Nem volt mindig ilyen szép a rádió. A hiányos, koszos külső ne tévesszen meg senkit. "Kiváló felújítási alap, a múltkor még működött" ezt szokták mondani a hirdetők, mire az ár ugrik még 50 %-ot felfelé. A káva több helyen elrepedt, nem volt reális esély a megmentésére. A donornak szánt kávából került ki a Badacsonynál bemutatott 1960-as sasszi. Ezennel házas társakká nyilvánítalak bennetek:

A skálaizzó hiányzó kupakját pótolnom kellett. Anélkül semmi sem rögzíti fent a skálát és a rádiót sem tudom bemutatni. Átrakhattam volna a másikról a fényképezés idejére, mert azt az olvasó úgysem veszi észre és senkit sem érdekel hogyan áll a rádió a raktárban. De a gyűjtés nem erről szól, meg ugye a tudat. Megkerestem hát a legszebb példányomat:

Az egyik nagy problémámat a kopott feliratok jelentették. Sikerült egy ép példányra szert tennem. Ezt beszkenneltem, majd képszerkesztővel pixelről pixelre feljavítottam. Ügyeltem a méretekre és a vízszintes-függőleges pozícióra. Elvittem a tervet egy nyomdába, ahol transzparens öntapadó fóliára elkészítették a remekművemet. A piros kicsit becsapott, mert a gépen elég bordónak ítéltem, a valóságban meg normál piros lett. Szóval a bal képen a felső az eredeti tábla. Az alatta lévő csúnyán megkopott. Teljesen le lett törölve és a fóliával felújítva. A harmadik táblán csak a VT logó hiányzott ("A" betű nem volt).
A jobb képen a biztosíték értékeinek a címkéje látható. A bal felső egy eredeti példány. Ez volt a minta. Itt az analóg technika segített a széles kocsis Robotron 202 elektromos írógép személyében. Elolvastam a használati útmutatóját, hogy megértsem a működését. Utána hosszas munkával életre keltettem az összes beragadt karakterét, mert vagy másfél évtizede csak állt a műhelyben, hogy "hátha jó lesz ez még valamire". Miután begyakoroltam a betűket, számokat és sikerült a térközöket is beállítanom, új festékszalagot vettem hozzá. A gépelt papír hátoldalára kétoldalas ragasztószalagot tettem, majd feldaraboltam kis címkékre az ollóval. Ahogy a gyári, úgy az enyém sem lett szimmetrikusra vágva. Tehát mehetett a rádióba:

A kapcsolási rajz Kádár Géza: Rádióvevőkészülékek kapcsolása III. c. könyvből származik.

Ez is piros volt, mint a legtöbb Dália, amit eddig láttam. Nem volt könnyű, de átfestettem. Egyedül a fólia alatt látszik, hogy milyen volt eredetileg:

A trimmer kondenzátorok konzolját egyforma süllyesztett fejű csavarok rögzítik. A kondenzátorok előre néznek. Hátoldalukon még 1-1 db plusz kerámia kondi található:

A szűrőellenállás a biztosíték mellé költözött a trafó tetejére. A fojtótrafó furata megmaradt a sasszin. A primer körben már csak egy 100 nF-os kondenzátor van:

Alakítottam kicsit a digitális metszőollómmal a piros rádiónál közölt rajzon, hogy a kék rádiónak megfelelő legyen. Csak a rajzon szereplő vonalakat és karaktereket használtam a munkához. Szemléletesebb, ha szét van választva az ECL 82 trióda-pentóda fele. Bekerültek a pading kondenzátorok és egyszerűsítettem a hálózati részen: