Videoton TI 672 OC Fortuna Duplex

Gyártó

Videoton Rádió és Televíziógyár

Származás

Magyarország

Év

1969

Jellemzők

59 cm-es képátlóval rendelkező 12 csatornás asztali televízió. OIRT-CCIR (VHF) norma vételére alkalmas. Ami a csöveket és félvezetőket illeti 11 db elektroncsövet, 5 db tranzisztort és 9 db diódát tartalmaz. Az előlapon található a fényerő-kontraszt majd hangerő-hangszín potméterek. A következő két gomb közül a felső a VHF/UHF átkapcsoló, alatta a hálózati kapcsoló. Legalul a 12 csatornás VHF dobváltó és a finomhangoló van. Hátoldalán 240 Ω-os antennacsatlakozó található.
Képcsatorna-érzékenység:  VHF: 100 μV. Hangcsatorna-érzékenység: VHF: 50 μV. Felbontóképesség: sor- és képirányban OIRT esetén: 450 sor. Szinkronérzékenység: 25 μV. Finomhangoló: 1,6 MHz. Maximális bemenőjel: 150 mV. Szomszéd csatorna kép- és hangelnyomás: 40 dB. Tükörszelektivitás: jobb, mint 50 dB. KF zavararány: az 1., 2., 3. csatornát kivéve jobb, mint 40 dB. Hangmoduláció a képcsatornában: 40 dB. Képmoduláció a hangcsatornában: 40 dB. AGC hatásosság: 500 μV...150 mV, kb. 3 dB. Kontrasztátfogás: 1:3...1:6. AM elnyomás: 30 dB. Hangfrekvenciás átvitel: 50-15.000 Hz. Hangfrekvenciás érzékenység: 18 mV. Kimenő teljesítmény: 2 W. Sor- és képirányú nonlinearitás illetve trapéz-, párna- és hordótorzítás: max. 2 %. Vízszintes stabilitás: ± 10 % hálózati feszültségingadozás hatására: max. 4 %. Bekapcsolástól számított 5 perc és 3 óra között: 3 %. 50-200 μV sugáráram változásra max. 2,5 %. Függőleges stabilitás: ± 10 % hálózati feszültségingadozás hatására: max. 6 %. Bekapcsolástól számított 5 perc és 3 óra között: 3 %. 50-200 μV sugáráram változásra max. 2,5 %. Eltérés a merőlegestől: max. 2°. Nagyfrekvenciás oszcillátorstabilitás: bekapcs. után 2-120 percig az elhangolás legfeljebb 250 kHz. Fogyasztás: 170 W. Automatikák: sor- és képméret stabilizálás, kontraszt-fényerő automata.

Méret

720x530x400 mm; 32 kg.

Egyéb

Adományozó: Mihaldinecz Tamás.
1968-ben jelent meg a Fortuna, amely több szempontból is újdonságnak számított. A Videoton első olyan televíziója, amelyben helyet kaptak a tranzisztorok. Az UHF tuner, a középfrekvenciás egység, a hang-középfrekvenciás erősítőfokozat és a kétnormás változatban az 1 MHz-es oszcillátor szintén tranzisztoros. AF 137, AF 139, AF 201 és AF 202 germánium tranzisztorokat alkalmaztak. Ezzel a megoldással nőtt az üzembiztonság és javultak a készülék minőségi jellemzői. További előnye, hogy csökkentette az elektroncsövek számát és a készülék fogyasztását.
Második újdonsága az először alkalmazott dekál csövek. A tranzisztor megjelenésével és elterjedésével szorongatott helyzetbe kerültek az elektroncső-gyártók, ezért 1964-ben piacra dobták az utolsó nagy fejlesztésüket, a dekál csősorozatot. A tíz kivezetéses színüveg testben két külön csőrendszer kapott helyet. A novál típusokkal szemben elektromos jellemzőik nagyságrendekkel javultak és két független funkciót is elláthatnak. Hátrányuk, hogy korlátozott a felhasználásuk, mivel típusspecifikus a rendeltetésük. Ebből következik, hogy csak ugyanazzal a típussal cserélhetőek. A Tungsram 1967-ben kezdte gyártani a dekál csöveket. A Fortuna kapcsolásában kettő ilyen cső kapott helyet. A PCL 200 AGC és video végerősítőként, a PCH 200 szinkronjel leválasztóként üzemel. Előbbi a PCL 84-et, utóbbi az ECH 84-et váltotta ki.
A tápegységben a korábban használatos hálózati fojtótranszformátor és szűrőkondenzátor helyett két darab négyes kapacitású elkó és az azokhoz kapcsolódó szűrőellenállás biztosítja a különböző áramkörök számára az egyenfeszültséget. A csöveknek félhullámú fűtése van egy dióda és egy NTK ellenállás segítségével, amivel elhagyható egy nagy teljesítményű ellenállás (kevesebb hőtermelés, kevesebb fogyasztás).
A Duplex jelző azt jelenti, hogy a készülék az OIRT norma mellett a CCIR norma szerinti adások vételére is alkalmas. Másik érdekessége a típusnak, hogy szerkezetileg elő van készítve az UHF tuner fogadására. Hajdanán a színes adás (1969) majd a 2. adás (1971) a jobb tulajdonságokkal rendelkező és még szabad UHF tartományban került sugárzásra. A TI 682 Fortuna utódmodellbe már gyárilag beépítésre került a modul.

A hátlap belső felében egy papír tájékoztat, hogy melyik csövet vagy tranzisztort hol keressük. A rádiókhoz hasonlóan itt is még jelen van a karton aljlap:

Tesla 592 QQ 44 a képcső típusa, jobbra pedig az UHF tuner előkészítésének a helye:

AF 201 és AF 202 tranzisztorok a középfrekvenciás egységben:

A furcsa fekete műanyag tokos alkatrészek Siemens E62,5K4 típusú szelén diódák. A sorszinkronizáló fázishídban dolgoznak. A fázishíd egy új megoldás volt a korábbi fázisösszehasonlító megoldások helyett. Kevésbé zavarérzékeny és nagy szinkron befogási tartománnyal rendelkezik:

Fortuna a Videoton Revü 1968-as prospektusból:

Rendes volt az előző mestertől, hogy a törölköző helyett egy kapcsolási rajzot dobott be a televízióba mielőtt felpattintotta a hátlapot a helyére. Más rajzokon több eltérést tapasztaltam, ez áll a legközelebb a valósághoz. Illetve ez szemlélteti legjobban, hogy a TI 672-ből hiányzik a piros rész, a TI 682-ben benne van. A kétnormás Duplexekben benne van a kék terület, OIRT esetében ez is elmarad:

Itt csak egy kis por volt. Leégett a fűtőköri NTK a forrléccel együtt, kifolyt egy hálózati szűrőkondenzátor-komplexum, rongyosra égett a sorkimenő trafó, biztosítékok megpatkolva stb. A szokásos hibajavítást követően első bekapcsolásra működésbe lendült az évtizedek óta a melléképületben pihenő készülék. A potméterekkel beállítva a fent látható képet produkálta. Fortunának is lehet szerencséje...