Videoton R 4330

Gyártó

Villamossági Televízió és Rádiókészülékek Gyára (VTRGy)

Származás

Magyarország

Év

1964-1967

Jellemzők

3+1 csöves, hat hangolt körös kisszuper készülék. K, Ha, R vagy H, K, R vételére alkalmas. Hangszínszabályzóval és ferritantennával rendelkezik. Lemezjátszó, magnetofon és póthangszóró csatlakozóval ellátva. Hangszórója 12x18 cm-es ovális. Hálózati egyenirányítása szelénhidas.
Rádiófrekvenciás érzékenység: antennáról: KH: < 40 μV; HH, Ha, RH: < 60 μV. Ferritantennáról:  < 800 μV/m. KF érzékenység: a keverőcső rácsáról: < 30 μV. KF cső rácsáról: < 2 mV. Szelektivitás: ± 9 kHz-es elhangolásnál: 34 dB. Tükörszelektivitás: HH: 46 dB. KH: 40 dB. RH: 6 dB. Hangfrekvenciás átvitel: 100-10.000 Hz. Kimenő teljesítmény: 1,5 W. Teljesítményfelvétel: 35 W.

Méret

480x235x180 mm; 6 kg.

Egyéb

Adományozó: Kálmán László (1967-es). Korabeli ára: 1480 Ft.
Az 1960-as évek első harmadára a Videoton termékpalettája kezdett korszerűtlenné válni. A termelési volumen elérte határait. Nem tudták fedezni a piaci igényeket. A Gyár 1964-ben rádiós profilgazda lett, így egyre nagyobb elvárásoknak és igényeknek kellett volna megfelelnie. Mindeközben megjelent az iparban a nyomtatott huzalozás, amivel gyorsabban, többet és jobbat tudtak előállítani. Továbbá szorgalmazták a moduláris felépítésű rádió és tv készülékek gyártásba vételét[1]. Korábban megalkották az EA 53 és EA 64 modelleket, ám ezek nem modul rendszerűek és csak kis mértékben épültek nyomtatott panelre.
1964-ben a Budapesti Nemzetközi Vásáron díjat nyert a közös szerelvényekből kifejlesztett rádiócsalád. Az év végén elindult a modul rendszerű és nyomtatott áramkörös felépítésű készülékek gyártása[2]. Mivel konkrét típust nem említ a gyári könyv, így valószínű, hogy az R 4330-ról, valamint a kisebb és nagyobb testvéreiről van szó. A korszerű gépekkel nagyjából egy év leforgása alatt 1965 közepére néhány modellt leszámítva sikerült átállni az új termékpalettára. A termelési volument megkésve követte a minőségbeli javulás. A rutin megszerzését követően azonban nagyságrendekkel javult ez a mutató is. Csökkentek a reklamációk és a garanciális költségek[3]. 1964 őszétől a termelési eredmények gépi adatfeldolgozását és a racionális termeléshez szükséges számszaki adatokat a GAFÓ egység végezte[4].
1964 és 1967 között készültek kétféle hullámsáv kiosztással. A halászsávost külföldre értékesítették, ezért ritkább. Szintén exportra mentek az Orion logóval ellátott példányok. A hátlapjukon egy címke található háromnyelvű figyelmeztetéssel. A legrégebbi gyártásúak még fa előlappal készültek. A káva belső kialakítása 1966-tól változott. A hazai rádiók közt a korábbi elektroncsöves hálózati egyenirányító helyett először alkalmaztak Graetz-kapcsolású szelénlapkás megoldást. Ezzel csökkentették a hálózati transzformátor méretét. Újdonság volt az ECL 86 cső alkalmazása. A számtalan apró eltérést a készülékeknél szemléltetem időrendi sorrendben.




1964. Fa előlap, Orion logó, H-K-R hullámsávok, SN: 1955-64.246492:








A kis tekerőgomb a hangszín-, a nagy a hangerőszabályzó:
 

A skála műanyagból készült. A varázsszem EM 84-es:
 

A huzalantenna a hátlapon kívül fut. A hátlapot négy csavar rögzíti oldalt. Kettő pedig a fém vázhoz kapcsolódik:


A citromsárga burkolat a kisebb modellekre való, de csak ezzel tudtam pótolni:


Az aljlapon van 2 nagyobb lyuk. Szélei belógnak a talpak alá. 3 csavar rögzíti:






Barna hálózati kábel, barna bakelit villásdugóval. Utóbbit VT logó díszíti:


Az antennát hajdanán celluxszal rögzítették. Én ugyanezt tettem:

A függőleges panel tartja a hullámváltót, az ECH 81 keverőcsövet és a ferritantennát. A vízszintes panelon a KF. fokozatok vannak, közöttük az EBF 89 demodulátor és KF. erősítő, illetve a végfok található. A tápegység és a kimenőtrafó a sasszi oldalához van rögzítve. Az ECL 86 spirálos árnyékolást kapott. A korábbi ECL 82 típust váltotta 1960-ban, amihez képest nagyobb az erősítése és teljesítménye. Módosítottak a trióda-pentóda felépítésén, amivel csökkent a mikrofónia, búgás és torzítás[5]:







Kerestem két csövet az összehasonlításhoz. RSD "gyártmányú" ECL 82 és Tungsram ECL 86. Az RSD német márka volt, ami Kelet-európai vagy egyéb gyártású csöveket forgalmazott saját logóval:

 

Mivel az RSD belső felépítése más, mint a Tungsram ECL 82-nek, ezért egy hazai gyártású, de használt csövet választottam a közeli képhez. Jól látszik, hogy az ECL 86-nak megváltozott a szerkezete. A trióda része kisebb lett és jobban elhatárolódik a pentódától. A lábkiosztásuk szintén különböző:
 


Az újszerű ECL 86 egy rádióból lett kiemelve. A dobozban használt cső lapul. A használt cső 1985-ös, ami egy kis fém lemezkén is látható a bura alatt. Szériaszáma 20609:
 


A dobozban talált kísérőpapíron lévő szériaszám (7938) és a hátoldalán szereplő 1980-as dátum viszont egyezik a rádióból kiszedett csövön megfigyelhető sorszámmal és időbélyeggel. A lottónál nincs ilyen szerencsém.
Hajdanán valaki a Ravill Alkatrész Áruházban 49,10 Ft-ot fizetett érte:
 


A hálózati rész 3 biztosítékot tartalmaz. A 400 és 300 mA-es a primer körben van. A 125 mA-es a szekunder körben még az egyenirányító előtt. A főkapcsoló Videoton gyártmány. A hálózati kábelt aszimmetrikus lemez rögzít egy csavarral:

A hullámváltó érintkezői egyforma fehér műanyag konzolokkal vannak a panelra forrasztva. Ezek tartják a viasszal rögzített nagyfrekvenciás tekercseket is. Köztük trimmerkondenzátorok és néhány alkatrész található:

A modul rendszer miatt itt elférne még egy hullámváltó csúszka. A nagyobb modellek esetében az URH sáv került ide:
 

A DIN csatlakozó szegecseinek furata vízszintesen áll.
A kisebb modelleknél az aljzat a bal furatba került:
 


A csúszkákban csak a jóindulat tarja a helyükön a rugós érintkezőket, ha a szétszedést követően vissza akarjuk rakni őket. Cserébe könnyen tisztíthatóak:

Az "S" karakterisztikájú 500 kΩ-os hangszín potméter és annak kondenzátora. A Videoton saját terméke, amely az 1962-ben alapított ajkai Alkatrész és Szerelvény Gyárban készült. Egyik végállásban magasemelést-mélyvágást, a másikban magasvágást-mélyemelést végez. Ez azért lehetséges, mert a csúszka az egyik végállásban az ECL 86 trióda anódkörében lévő 68 nF-os mélyemelő kondenzátort rövidre zárja. Középállásban a 250-250 kΩ-os felosztás miatt megszűnik a potméter hatása és a negatív visszacsatolás magas- és mélyemelést végez[6]. Az alkatrész könnyen szerelhető és tisztítható, ami a korából adódóan rutinműveletnek számít:



Az ovális hangszórót vászonborítású konzolra rögzítették:




Import eredetű forgókondenzátor alumínium orsóval:




A sasszit speciális alátéttel 3 hosszabb és 2 rövidebb csavar rögzíti a kávához. A hátlap metrikus csavarjain gumi távtartó van:

Igazi időkapszulát rejt a rádió!

"ECL 86, súlyos kontárkodások, hiányok, 10 nF RT, KF hang? nyomógomb" - szól a távoli múltból a figyelmeztető a hátlap belső oldalára írva.


Várjunk csak! Miféle hiányokról van szó?

Szerintem erre gondoltak!



A hiányos ábrázatot tovább súlyosbította a rázós utazás:



Volt ami tört, volt ami hajlott, de végül ideért:


 

A csőfoglalat a másik hátoldalára van forrasztva. Az eredetinél a cső lábai keresztülhaladnak a panelon és lényegében alulról csatlakoznak be. Valószínű, hogy a javítás során nem állt rendelkezésre ilyen speciális alkatrész, ezért hagyományos foglalatot használt a mester.




Néhány óra csiszolás után több helyen ragasztottam és kittel javítottam a kávát:





Ez a tetejének a közepe. A furnér zsugorodása miatt az eredeti lakk megrepedt:

A külső felületet és a tartólábakat ecsettel öt rétegben lakkoztam. A művelet előtt a festéket a radiátoron melegítettem. Oldalanként haladva szépen terült és nem folyt meg. A belseje és alja kód alapján kevert spray segítségével újult meg:



A felújított előlap hátoldala. 10 hosszú metrikus csavarral rögzítették a kávához. A hatlapfejű menetes perselyek a fába vannak behajtva. A műanyag díszkeretet eredetileg az anyagából megolvasztott fülek és 4 ragasztott fa hasáb tartja:



Csiszolás utáni előlap. Politúroztam, ahogy eredetileg volt. A kívánt hatást 3 réteggel értem el. Pácot sehol sem használtam:
 

A későbbi szériák vajszínű díszkerete rövidebb, mint kéne. Ez mindössze egy probléma miatt okozott gondot nekem...
 

...de az a probléma eleinte igen sok darabból állt:

Először a vajszínű díszkeretet szándékoztam befaragni. De az rövidebb és a külső éle nem lapos, hanem vastagabb. Na, meg a rácsozatot is el kellett volna tüntetnem róla. Maradt az aprólékos ragasztás és csiszolás felváltva. Erősítésnek bádoglemezt használtam, ami kikerüli a hajdani műanyag füleket és helyet hagyott a fa hasáboknak a későbbi összeépítésnél. A kétkomponensű ragasztó nem fogja meg a frissentartó fóliát, így a csipeszek sem ragadnak bele:



Kezd alakot ölteni a pótolhatatlan alkatrész:

A nyomógomboknál nagyon vékony az anyag. Szinte alig van olyan rádió, amelyiken ne tört volna el az idők folyamán:



Az eredeti gombok vajszínűek lehettek. Nekem a nagyobb típusról származó szürkék voltak tartalékban és abból is csak a nagyobb átmérőjűek. El lehet képzelni, hogy mekkora ínség volt a gombos dobozomban, ha még ezért a csavarhúzóval kilyukasztottért is pénzt adtam:



Kapott a ragasztóból a tekerőgomb és a lyukas díszkupak is. Senkit sem hagyok hátra:

Nyomógombok pótolva és festésre előkészítve.

Minden műanyag fel lett csiszolva és kevert spray segítségével lefestve. Bátor voltam és nem használtam alapozót:



A hálózati kapcsoló. Kis ügyességgel a takarítás céljából szétszedhető. Idővel beégnek a csúszóérintkezők:



A törött panelt huzalokkal megerősítve visszaforrasztottam. A puffer elkó alatt lapul a szelén egyenirányító:

Az eredeti szelén hibás volt. Alacsony feszültséget produkált. A Konverta Egyenirányító Gyár terméke. A vállalat 1963-ban került az Egyesült Izzó tulajdonába. A kód alapján a következőket tudja: hídkapcsolású, 250 Veff váltakozó feszültségű, 75 mA kimenő egyenáramú áramkörbe való kapacitív és ohmos terheléssel[7]:
 


Hajdanán a germánium és szilícium alapanyagú vagy az elektroncsöves megoldású egyenirányítókkal szemben a szelénnek megvolt a létjogosultsága.
Felületfüggő teljesítménnyel rendelkezett, amit az összeépített lapkák száma és mérete határozott meg. Ez leginkább a nagyfeszültségű egyenirányító oszlopoknál volt előnye (televízió, röntgen). A kisebbeket egyszerű préselt tokozással látták el, míg a nagyobbakat csavaros konzolra sorba fűzve szerelték.
Nem érzékeny a feszültségimpulzusokra. Kis energiájú átütéseknél regenerálódási effektus lép fel. Áramirány-váltáskor jóval kisebb és rövidebb ideig folyik záróirányú áram, mint a germánium vagy szilícium alapú egyenirányítók esetén. Nem kell hozzá párhuzamos csillapító tag.
Hátránya, hogy paraméterei az öregedéssel megváltoznak. Nő a belső ellenállása, csökken a feszültsége. Meghibásodásnál mérgező hidrogén-szelenid szabadul fel.
Beépítéskor hűtőfelület alkalmazása szükséges. Hűtés nélkül csak az áramerősség 50 %-ával terhelhető. Ugyanakkor magasabb hőmérsékleten még a hűtőfelület ellenére is ez az érték tovább csökken (pl. 60 °C - 40 %).
Ohmikus terheléskor az áramerősség negyedével növelhető.
Hatásfoka 85 %-os, szemben az elektroncső kb. 60 %-ával[8].
 

 


Rekeszenként 12 darab 12x12 mm méretű lapka található. A fémből készült lemezek mikrométer nagyságrendű bevonatot kapnak. Szennyezett szelénréteg felvitelével érik el a vezetőképességet:
 

ECH 81 újra a helyén. Rugók rögzítik a skála mögötti festett lemezt:

Egy garnitúra csavar és alátét a maratóban. Utána mosás, alapozás és festés következett.
 

1965. Vászonborítású előlap, Orion logó, K-Ha-R hullámsávok, SN: 965-58-09209:








A skála szintén műanyagból van. Nagyobb méretűek lettek a tekerőgombok, amik a kortárs készülékekről származnak. Ez a stílus megmaradt a gyártás végéig. A vásznat rétegelt lemezre ragasztották. A díszcsík rézből van, amit apró szegekkel rögzítettek. A műanyag rácsozat szintén ragasztva van. A szokásos hibája, hogy a gombok előtt eltörik, a ragasztásnál elvetemedik. Nehéz szép példányt találni:



A huzalantenna a hátlap belső oldalán van:



Már csak két biztosíték van a tápegységben. A szekunder körit elhagyták. A hálózati kábelt szimmetrikus íves lemez rögzíti két csavarral:

Az aljlapról eltűnt a két nagyobb méretű lyuk és csak egy csavar rögzíti. Az aljlap külleme és felfogatása rapszodikusan változik:



A hátlap címkéjén is szerepel az Orion logó:



A hátlapot itt is 4 facsavar rögzítette volna egymáshoz közel, de oldalanként csak egyet alkalmaztak:



A hangszórót egyszerűbb rétegelt lemezre rögzítették:





A hiányzó hosszúhullám miatt annak modulátor tekercse elmaradt a ferritről:



A forgókondenzátort saját gyártmányra cserélték, ami szintén Ajkán készült:
 

A réz díszcsík illesztése:

 



Az alváz a nagyobb modellekkel lett egységes 1965-től, ezért a DIN aljzatok pozícionálására két lehetőség is adott:



1965. Vászonborítású előlap, Orion logó, H-K-R hullámsávok, SN: 965-58-20199:



 

Itt mutatkozik meg a nagyobb tekerőgombok hátránya. Aránytalanul nagyok és szemből nézve kitakarják a feliratokat.


Ebben a rádióban már a szokásosnak megfelelően a belső tekerő a hangszín, a külső a hangerő. Egy későbbi rádióból fotóztam utólag, de szemléltetésnek megteszi. Az ellenálláspályákat felcserélték benne, aminek következtében a burkolaton is megváltoztatták a feliratot:
 

A hullámváltó műanyag takarólemezének belső felén árnyékoló fólia található. A tekercsek és trimmerek feletti kivágások nincsenek minden készüléken. Valószínű, hogy ezeket elsősorban a külföldre szánt példányokon használták. Felső éle beakad a fém keretbe, míg alul két csavar rögzíti. Egy kicsit túlméretesnek látszik, ami azért van, hogy a nagyobb modellekre is felszerelhető legyen. Ebben az esetben a két szélső boltíves kivágásba kerülnek a csavarok:



VT logó a villásdugón:



Javításra szorult a forgókonenzátor:

A hajtótengely felfogatása gyenge spiáter öntvényből készült, ami idővel elporladt. Tovább ront a helyzeten a belül megszorult kenőzsír. Egy ép darab felhasználásával egy segítőkész ismerős új felfogatást esztergált hozzá. Mivel típushibáról van szó, elég gyorsan fogytak az új darabok:



1965. Vászonborítású előlap, Videoton logó, H-K-R hullámsávok, SN: 965-58-27910:


Ez a skála már üvegből készült:





A vászonborítású előlap fixen rögzített csavarokkal illeszkedik a kávához:



A sasszi 5 gumi kockán áll a kávában. Ezek 4 apró "kampóval" fogják a lemezt, hogy ne essenek le a szerelésnél:



1966. Új káva, Videoton logó, H-K-R hullámsávok, széles skála (volt eredetileg), SN: 966-58-04225:


Címke helyett már nyomtatott figyelmeztető szöveg a hátlapon:





MEO pecsét a vázon. Az antenna és a földelés banánaljzata a nagyobb modelleknél eggyel balra került rögzítésre:



Új a hálózati kapcsoló:





A tolórúd bemarásába akasztott két torziós rugó a holtponton átbillenve függőlegesen mozgatja a két bakelit idomot a kapcsoló házában. A fém rudak ezáltal vagy rövidre zárják vagy elengedik a 2-2 érintkezőt. Az összeszerelése nehezebb a régihez képest, de sokkal megbízhatóbban működik:
 


Az új kávának változott az alsó kialakítása. Kisebb lett a hangszóró alatti kivágás. A két fa idom az aljlapnál helyet cserélt és a hosszabból levettek kb. 20 mm-t:

A sasszi rétegelt lemezre van csavarva. A kettő között ugyanúgy gumis alátét van, mint korábban. Három csavar oldása után az egész egység hátrafelé kihúzható. A korábbi képekkel ellentétben itt teljes menetfelszerelésben látható a belső:



A DIN csatlakozók csak egy pozícióban rögzíthetőek. Megszűnt a korábbi számtalan szegecslyuk:



A hálózati kábel fehér lett. Felfogatása átlósan történt. A villásdugó bakelitről fehér műanyagra változott:

A káva belseje vékonyan lakkozott. Középtájon látható a sasszi rétegelt lemezét rögzítő 3. csavar helye. Ugyanakkor megmaradt az 5 csavarnak a kivágása a bedobozolás utáni precízebb beállításra:



Az új kávánál 5 rövidebb és egyforma csavar tartja a sasszit a rétegelt lemezhez:

A két hosszabb persely a kávába kerül. A rövidebb viszont a rétegelt lemez elejébe:



Ez volt az eredeti széles skálája. Nálam viszont elfogytak a hadra fogható régi R 4330 rádiók és volt egy zöld keskeny skálám:



Hogy mi a keskeny és széles között a különbség? Lent a kettő egymásra van téve:

Az újabb skála nyújtottabb, eltűntek a színes sávok a széleiről. Ezáltal távolabb kerültek rajta az adóállomások, könnyebb a behangolás:

A szélesebb skálához nagyobb átmérőjű orsó tartozik. A fehér a régi, a sárga az új:
 

A hullámváltó csúszkái új kialakításúak. Ezeket sokkal könnyebb összeszerelni. Az érintkezőket lefelé nyomva és oldalra eltolva lehet kibillenteni a helyükről:

Nem hagyhattam a polcon vesztegelni:

Mintha fordítva lenne a 3-as a csúszkák alján. Viszont a rádióban a fényképhez képest pont fejjel lefelé vannak. Vagyis az 1-2-4 van fordítva. "Az egyén pozíciójának az értékét a tömeghez viszonyított helyzete határozza meg. Jelen esetben a tömeg egysége nem mérvadó." Az ilyen sehová se vezető gondolatok kifundálása miatt tart sokáig a cikkek megírása:



Minden kezdet nehéz (a mocsoktól):

Irtsd a koszt! - szólt a nagy sikerű nóta a '90-es években. Ez 2024-ben sem változott. Ugyanúgy szólt a sláger a rádióban, miközben én a koszt irtottam:





1966. Új káva, Videoton logó, H-K-R hullámsávok, 114-es hátlap, SN: 966-58-16445:



Ez a példány a hátlap miatt került megmentésre. Nem jöttem rá, hogy mit takar a 114-es jelölés. A hullámváltó érintkezőinek a kombinációja vagy bizonyos alkatrészek módosítása miatt szoktak utótagot tenni a típusszám után. Viszont itt semmilyen bizonyító erejű felfedezésre sem bukkantam. A soron következő rádiónak újra "normál" hátlapja van.



Módosítások a kávában. Két szögelt lapka vezeti meg a rétegelt lemezt vagy épp tartja a helyén, ha az oldalra döntött kávából kicsavarjuk az első csavart a szétszedéshez. Továbbá a belső felület már nem kapott festést:



Újabb fajta forgókondenzátor:

A nyomógombokat bizonyos esetben a kapcsolórúd végén átfűzött és sebkötözővel rögzített rugóacéllal tették stabilabbá. Nem mindegyik készüléken találkoztam ezzel a megoldással. Itt épp az újragyártáson fáradozom.

Tovább soványodott a hangszóró konzolja. A felfogatása keskenyebb lett, a csavarok közelebb kerültek egymáshoz:


1967. Utolsó évjárat, Videoton logó, H-K-R hullámsávok, normál hátlap, EM 87 varázsszemmel, SN: 967-55-09834:












A fém alváz 1967-től sárga felületkezelést kapott:



Nyoma sincs a szekunder biztosíték egykori helyének:

Az EM 87 a hátlapon is megjelenik. Az EM 84-hez képest növelték az érzékenységét. 1961-ben jelent meg. Fizikailag nagyobb lett, de az ernyő ugyanakkora. A külföldi gyártmányok jobban igazodnak a szabványos méretükhöz.


Balról jobbra: EM 84 - Neuhaus és Tungsram; EM 87 - Tungsram és Mullard:
 


Néhány készülékhez nem köthető kép. A nyomógombok belsejében különböző betűk vagy vonalak találhatók. Egy készüléken egyformák szoktak lenni. Illetve olyan is akad, amit ragasztóval töltöttek fel. Típushibájuk a kereszttartó törése. Evvel a megoldással ilyesmi nem fordulhat elő. Az egyik fenti képen huzalok voltak a kapcsolórúdon átfűzve. Ezek végei a gombok oldalsó vájatába illeszkednek:
 

A vásznas előlap anyacsavarjai láthatók. Akadt méreten aluli széria belőle:


A dolgozók monogramjai a hangszóró előtti keresztlécen. Alapból nem látni, mert a hangszóró takarja. Álljanak itt emlékül azok tiszteletére, akik nap mint nap ezeket a készülékeket gyártották:
 


A Rádiótechnika 1964. októberi számában közöltek egy cikket a Keravill bemutatójáról, ahol szerepeltek az új modellek. A vászon előlapos valószínű csak prototípus maradt ezzel a számmal és hullámsáv-kiosztással:
 


A Videoton 1967-es katalógusából. Hat nyomógombja van az öt helyett:
 


A bal kép a fentivel egyezik, de jobb minőségű. Mindkettő Baráth-Kázsmér-Ujvári: A Videoton története 1938-1990 c. könyvből származik (ISBN 978-963-08-5110-7).
 


11 rádióból 7-et sikerült megmenteni és bemutatni. Táblázatba gyűjtöttem a szériaszámokat, nyomtatott áramkörök kódjait. A csillagozott készülékek donorok voltak. Egyéb kód esetében az alkatrészek felőli oldalon is volt számsor. A dátum meghatározását nehezítette a régebbi gyártású alkatrészek felhasználása. Ez három esetben azt okozta, hogy a fiatalabb készülék "öregebb", mint az előző példány. Az éves mennyiségeket jól követik a szériaszámok.
 

Év
 

Mennyiség
 

Szériaszám
 

Függőleges panel
 

Felirat helye
 

Egyéb kód
 

Vízszintes panel
 

Dátum
 

1964

4.000 db.

1955-64.246492

1-7721-019-1

ECH 81 mellett függőlegesen

 

1-7721-018-1

1964. 12.

 

 

965-58-09209

1-7721-019-1-2

panel közepén vízszintesen

1-7722-030

1-7721-018-1

1965. 1.

 

 

965-58-11791 *

1-7721-019-1-2

panel közepén vízszintesen

 

1-7721-018-1

1965. 3.

 

 

965-58-20199

1-7721-019

ECH 81 mellett függőlegesen

 

1-7721-018-1

1965. 5.

1965

28.000 db.

965-58-27910

1-7721-019

ECH 81 mellett függőlegesen

 

1-7721-018-1

1965. 5.

 

 

966-58-04225

1-7721-041

panel közepén vízszintesen

 

1-7721-018-1

1966. 4.

 

 

966-58-16134 *

1-7721-019-4-5-6

panel közepén vízszintesen

 

1-7721-018-1

1966. 12.

1966

18.000 db.

966-58-16445

1-7721-019-4-5-6

panel közepén vízszintesen

 

1-7721-018-1

1966. 9.

 

 

967-55-07356 *

1-7721-019-4-5-6

panel közepén vízszintesen

 

1-7721-018-1-2

1967. 1.

 

 

967-55-08006 *

1-7721-019-4-5-6

panel közepén vízszintesen

722-013

1-7721-018-1-2

1966. 12.

1967

16.000 db.

967-55-09834

1-7721-019-4-5-6

panel közepén vízszintesen

 

1-7721-018-1-2

1966. 12.

1:↑ Rádiótechnika 1967. február

2:↑ A Videoton Gyár története 1938-1970.

3:↑ Rádiótechnika 1967. február

4:↑ A Videoton Gyár története 1938-1970.

5:↑ Rádiótechnika 1960. november

6:↑ Rádiótechnika 1966. december

7:↑ Rádiótechnika 1966. október

8:↑ Szelén egyenirányítók