2015: Az idei eseménysor a kanyarstabilizátor elhervadt gumi szilentjeinek a cseréjével indult. Még 4 évet sem bírtak ki, a csekély kilométerszámról nem is beszélve. Éppen ezért valami maradandóbb megoldáson gondolkoztam. A választ a poliuretán adta meg. A tuning szakértőinek ismerős ez az anyag. Lényegében egy műanyag alkatrész, amely jobb szerkezeti tulajdonságokkal bír, mint a gumi. Nem árt neki az időjárás, sem a benzin vagy olaj, sokkal jobban bírja a gyűrődést (szó szerint), nem öregszik. "Hátránya", hogy keményebb és a kenést néha revíziózni kell a tükörsima felület miatt. A keménységből adódóan nem mindenhol alkalmazható, mert nem minden gyári futóműelem bírja a megnövekedett visszaható igénybevételt. Ezt persze poliuretánja válogatja, mert nem mind egyforma. A Ladákhoz vehető hazai zöld szilent pl. sokkal keményebb ennél.
 

Az orosz "Control Shift 20" nevű cég gyártmányai ezek a citromsárga poliuretán anyagok. Az összes gumi futóműelemhez gyártanak ilyen cserealkatrészeket, amik egységcsomagban megvehetőek. Ez a cégnek a "komfort" keménységű verziója. Létezik nekik piros is, az a fogkocogtatóbb fajta. A gyártó honlapjáról itt van néhány adat:
 

Már a csere elején problémák merültek fel. Anno az összerakásnál sérültek a felfogató csavarok menete. Itt ez megbosszulta magát, a menetek világgá mentek és azóta se jöttek vissza... A szilentek cseréjére megvolt a terv. A poliuretán sokkal keményebb jószág, mint a gumi. Ebből következik, hogy némi birkózásra kell számítani, ha össze akarjuk nyomni. Miután megzsírozva a vason volt az új szilent, jöhetett a satu. A két fél bilincset a szilentre téve összenyomtam középen, majd a felfogató lyukaknál csavarral még jobban  összehúztam. A két fél bilincs így már egymáshoz ért. Hegesztéssel oda lett pöttyintve pár helyen a bilincsre. A pici varrat nem okozott akkora hőmérsékletet, hogy megolvadjon a szilent. A csavarokat leoldva sem esett szét, mehetett az autóra. Vagyis csak ment volna, ha van értékelhető mennyiségű menet az első nyúlványok csavarjain. Ennek a megoldását szakműhelyre bíztam.
Ott úgy lett megoldva, hogy a gyári csavarokat tőből levágták. Ezek olyan csavarok, amiknek négyszögletű fejük van és az első nyúlvány belső oldalán körbe van hegesztve egy lemezzel, hogy ne tudjon megforogni. A csavar feje nagyobb, mint egy hagyományos hatlapfejű metrikus csavaré. Meg tudták oldani úgy, hogy ebbe menetet vágva tőcsavart hajtottak bele. Így születtek újjá a stabilizátor rúd csavarjai. Erre már csak fel kellett tenni a felújított egységet és kész. A szilentek alá zsírt kentem.
 

A következő akció előbb jött, mint vártam. A jobb külső kerékcsapágy elkezdett hangot adni annak, hogy ő nem kíván többé részese lenni a Lada típusú személygépjárműnek. A teljes munkabeszüntetése előtt (értsd: 120 km/h sebességű előzés közben blokkoló első kerék...) szélnek eresztettem a csapatból, hogy meggyötört fémtestét és lelkét átadja a reinkarnációnak, hogy aztán elmondhassa, jobb-e az élete kólás dobozként? A gyári féktárcsák hasonló sorsra jutottak. Több, mint 140 ezer kilométeren keresztül és 23 éven át küzdöttek a fékbetétek harapós hadával, míg végül elfogyott a jó öreg magnyitogorszki  vasérc. Belőlük még kijön néhány raklap konzerves doboz.
A csapágycserét egybekötöttem a tárcsacserével, ne legyen már erre se gondom. A tárcsa és betét Ferodo gyártmány. A nagy kerékcsapágy SKF, míg a kisebbik Koyo márkájú. A cserét szerviz végezte.

Az olajcserék is időszerűvé váltak. A motorban GM 10W40 olaj van Mann W920/21 olajszűrővel. Ezek egyelőre beváltak, ezért nem kerestem más típusokat. A differenciálmű hajtóműolaja elérte csereperiódusa végét (könyv szerint 60.000 kilométerenként kell, ez most 70.000 km volt...)
 

Nyáron a vakációt a Balaton körül töltöttem. Könnyű, ha a barátok Veszprémben laknak... Innen indultunk a siófoki veteránjármű kiállítás és börzére. A méreteket tekintve elég, ha annyit mondok, egy hipermarket parkolóját teljesen megtöltötték. Volt itt minden, ami a veteránosoknak a földi Kánaánt jelenti. Rengeteg szép autó, pedálos Moszkvicsok, kardánhajtású bicikli, motorok. Itt vettem az A-12 autórádiómhoz tápegységet egy donor készülékkel együtt. Még nem tudtam, hogy a barátom által börzézett Skoda gépkönyveket két év múlva már én fogom forgatni...
Egy picit kinéztünk Siófok-Sóstóra egy kempingbe, mert ott elvileg Volga találkozó volt meghirdetve kooperációban más típusokkal, de a Volgák csak nem jöttek még. Így aztán folytattuk utunkat a Balatonfenyves-Bélatelep kempingbe, ami korrekt szállásnak bizonyult.
 

Balatonfenyves után nyugatról kerültük a magyar tengert. Balatonedericsig haladtunk az Afrika-múzeumba. Egy vadaspark van itt leginkább szavannai jószágokkal. Szigorú tekintetű antilopokkal, szemérmes bagollyal, aki ha fényképezőt lát már el is fordítja a fejét. Illetve van egy ház. Dr. h. c. Dr. Nagy Endre Afrika-kutató és vadász gyűjteménye/hagyatéka tekinthető meg benne. A fickó mindenre lőtt, ami mozog, majd hazatalicskázta a holmikat némi giccses ülőgarnitúra kiséretében egyenesen Tanzániából.
 

Közben az egyik benzinkúton mellénk állt tankolni egy utánépített korábbi rendőrségi szolgálati jármű. Háttérben a Sümegi vár, amit minden történelemkedvelő embernek erősen ajánlok, mert garantáltan eltölt ott pár órát. Már csak az egyéb programok, látványosságok miatt is megéri felmenni a tatárjárás után épült várba. A török időkben végvárrá vált a Dunántúlon, bevehetetlennek bizonyult. Végig jelentős szerepe volt a magyar várrendszerben. A Rákóczi szabadságharc után 1713-ban az osztrákok biztonsági okokból felgyújtották és lerombolták. Utána évszázadokig pusztította az időjárás és az emberek, akik elhordták a köveit.
 

A tél közeledtével újra felmerült a kérdés, hogy vajon kell-e téli gumi vagy se. Elvégre, ha úgy adódik, akkor nem árt, ha használható marad az autó a nagy hidegben és havas utakon is. A bökkenő az volt, hogy külön felnire szerettem volna a téli kerekeket szerelni. Nem akartam a jó állapotú és gyári szettet rongálni. Hogy még tovább nehezítsem a dolgom (vagy inkább legyen mire hivatkozva elodázni a vételt...) ragaszkodtam a típustiszta acél felnihez. Nem könnyű beszerezni, mert már nagyon rég nem gyártják őket. A sima új Zsiguli-felni elég drága mulatságnak bizonyult. Úgyhogy maradt az apróhirdetések böngészése. Lehetőleg nem túl messzi találattal. A kitartó keresésnek köszönhetően meg is lett a tuti vétel. Dupla öröm, hogy téli gumi is járt hozzá! Az már csak hab a tortán, hogy ki is lettek centrírozva eladás előtt, ezért egyik sem hibás. A téli szett használt, de egy-két szezont még elfut. A "mezőgazdasági utánfutó" színű felnire bátran feltehetem a hóláncot is, ha úgy hozza a helyzet, mert nem kell félteni az állapotát. A hólánc régről maradt meg, mint segítség, mert ha hó van, akkor csak az összkerekes autók jutnak ki az utcánkból. Szóval az egész téli mizéria abból a szempontból jó, hogy nagy hidegben, havon vagy nagyjából használható utakon biztonságosabban lehet közlekedni.
 

Siófok, Ezüstpart, november.
 

Az idei mérce: 4000 km.